1.0Töri másképphttps://torimaskepp.cafeblog.huMokaszinhttps://torimaskepp.cafeblog.hu/author/mokaszin/<p><strong>Tudjuk, hogy voltak cselédek, és voltak úriasszonyok a 19-20. század fordulóján, sőt még az 1930-40-es években is. Az Édes Annából még azt is sejtjük, hogy a viszonyuk nem mindig volt felhőtlen. De vajon ez a feszültség mennyire volt általános? Vajon miből fakadt az úriasszonyok örökös „cselédmizériája”?</strong></p> [caption id="attachment_315" align="aligncenter" width="800"]<img class="wp-image-315 size-full" src="https://torimaskepp.cafeblog.hu/files/2016/09/cseléd.jpg" alt="cseléd" width="800" height="544" /> Forrás:mandarchiv.hu[/caption] <h3>Kiből lesz cseléd?</h3> <p> </p> <p>Elsősorban <strong>szegény falusi 12-14 éves kislányokból</strong>, akiknek a fizetésére szüksége van a családnak. Ezeket a kislányokat különféle közvetítőkön keresztül felküldték Pestre vagy a közeli városba, ahol elszegődtek cselédnek. A középosztálybeli hölgyek általában örültek ezeknek a romlatlan gyereklányoknak, még akkor is, ha esetleg <strong>hónapokig tartott, míg betanították őket</strong>. Az úrinők jobban szerették ezeket a még kezes kislányokat, mint a már tapasztaltabb, felvágott nyelvű társaikat, akik bátrabban alkudoztak a munkabérükért.</p> [caption id="attachment_319" align="aligncenter" width="640"]<img class="wp-image-319 size-full" src="https://torimaskepp.cafeblog.hu/files/2016/09/cseléd3.jpg" alt="cseléd3" width="640" height="441" /> Forrás: halcsontosfűző[/caption] <p> </p> <h3>Szobalány vagy szakácsnő?</h3> <p> </p> <p>A fiatal lányokat először is be kellett tanítani, ami valóban fáradságos meló lehetett. Ha belegondolunk, <strong>ezek a falusi fruskák tátott szájjal bámulták a nyüzsgő nagyvárost</strong>, életükben nem láttak még ennyi embert, és ekkor ismerkedtek a vezetékes vízzel és a fürdőszobával is. (Egyes lányok keresztet vetettek mielőtt bemásztak volna a fürdőkádba, mert szent meggyőződésük volt, hogy belefulladnak.) <strong>Meg kellett tanulniuk, hogyan tisztítsák az ezüstöt, hogyan viselkedjenek a család tagjaival, </strong>a vendégekkel, hogyan szolgálják fel az ételt. Nem volt egyszerű megtanulniuk a tálalás művészetét sem, vagyis hogy milyen fogáshoz milyen tányért, evőeszközt kell kirakni. Elvárta tőlük a család, hogy az egyes fogások kellő időben, kellő hőmérsékleten érkezzenek, és csendben folyjon a tálalás. A kitanítás rendszerint inkább dorgálással és nem dicsérettel folyt. Ha a cseléd elvégezte a dolgát, az volt a természetes, nem járt érte külön dicséret, és különben sem akarták elkapatni őket.</p> <p>A fiatal lányokat eleinte könnyebb foglalatosságokra osztották be, <strong>legtöbbször kisgyerek mellé.</strong> Mikor aztán nagyobb lett, szobalány lett belőle, ha nem volt elég ügyes, akkor konyhai szolgáló, aki a szakácsnő keze alá dolgozott. <strong>A legmagasabb rangú cseléd a szakácsnő volt</strong>, őt jobban is fizették. A két cselédet tartó úri háztartásokban általában a valamivel <strong>tapasztaltabb nő töltötte be a szakácsnői posztot, a fiatalabb lány pedig a szobalányi szerepet</strong>. Ez utóbbira hárult a takarítás, mosás, konyhai segédmunka, és gyakran még a gyerekek felvigyázása is.</p> [caption id="attachment_316" align="aligncenter" width="551"]<img class="wp-image-316 size-full" src="https://torimaskepp.cafeblog.hu/files/2016/09/cseléd1.jpg" alt="cseléd1" width="551" height="714" /> Forrás: fortepan[/caption] <p> </p> <h3>A cseléd tisztasága</h3> <p> </p> <p><strong>Gyakori ütközési pont volt úrinő és cseléd között a higiéné kérdése.</strong> A 19. század végétől kezdve a városokban felértékelődött a tisztaság, és a műveltség egyik fokmérőjévé vált. <strong>A tisztaság azonban elsősorban a lakásra és a ruhaneműkre vonatkozott</strong>, a test tisztántartása még nem egyezett a maival. Polgári körökben a napi tisztálkodást a felsőtest megmosása és a fogmosás jelentette, igazi fürdésre hétvégenként kerítettek sort. Ezzel szemben a falusi lakosság sokkal ritkábban mosdott. A <strong>cselédeknek a kor „életmód tanácsadói” havi egy-két fürdőt javasoltak</strong>, heti egyszeri lábmosást, és fehérneműváltást hetente kétszer. A havi egy-két nagy fürdést a cselédek általában a városi fürdőkben bonyolították, a kisebb mosdásokat a család konyhájában lavorból intézték.</p> <p>Különösen <strong>neuralgikus pont volt az élősködők kérdése.</strong> Így aztán a háziasszonyok maguk ellenőrizték, nem utazott-e a cselédlánnyal együtt néhány poloska és tetű is a nagyvárosba. Nem túlzás tehát Kosztolányi Édes Annából származó leírása, miszerint <strong>a háziasszony alaposan megvizsgálta az alkalmazás előtt álló cselédet. </strong></p> <p> </p> [caption id="attachment_317" align="aligncenter" width="976"]<img class="wp-image-317 size-full" src="https://torimaskepp.cafeblog.hu/files/2016/09/cseléd2.jpg" alt="cseléd2" width="976" height="858" /> Forrás: fortepan[/caption] <p> </p> <h3>A cselédek erkölcse</h3> <p> </p> <p>A korabeli felfogás szerint <strong>a háziasszony felelősséggel tartozott a cselédje erkölcseiért.</strong> Még akkor is, ha a cseléd volt az idősebb. Így aztán joga volt megregulázni a cselédet, ha az szerinte erkölcstelenül vagy ostobán viselkedett. Előfordult, hogy <strong>az úrnők rendszeresen ellenőrizték a lányok kiadásait</strong>, tanácsokkal látták el, hogy mit és mennyiért vásároljanak, és a felesleget takarékpénztárba tetették vele. <strong>Állandó vitára adott okot a kimenő kérdése</strong>. A cselédek vasárnap délutánjai általában szabadok voltak, és a lányok szívesen használták ezt az időt <strong>korzózásra, ismerkedésre</strong>. Néha olyan mélyreható ismeretségeket szereztek ezek a lányok, hogy <strong>terhesség lett a vége</strong>, vagy ha az apa nem vállalta a kapcsolatot, a lánykák bizony nemegyszer lúgot vagy gyufát ittak egy-egy kimenő után. A kísértés időnként házon belül is megtalálta őket az úri család férfi tagjainak képében. Voltak úriasszonyok, <strong>akik serdülő fiaik mellé csinos cselédet kerestek, </strong>akin gyakorolhatta férfiasságát a pelyhedző állú kamasz úrfi. Az anyák azt remélték, a falusi cselédlányok kevesebb nemi betegséget hordoznak, mint a prostituáltak, ráadásul a szolgáltatásuk ingyen volt…  Ha terhesség lett a vége, az úri nagypapa elnéző mosollyal fizette a tartásdíjat.</p> <p> </p> <p>Forrás: Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)</p> <h3>Olvass tovább!</h3> <p>További olvasnivalót a <a href="http://www.emelttortenelem.hu/"><strong>honlapomon</strong></a> vagy a<a href="https://www.facebook.com/emelttori/"><strong> facebook</strong></a> oldalamon találsz.</p> <p>Nézd meg, <a href="http://www.emelttortenelem.hu/"><strong>hogyan készülhetsz velem a 2017-es új történelem érettségire</strong></a>!</p>richhttps://torimaskepp.cafeblog.hu/files/2016/09/cseléd2-150x150.jpg150150