1.0Töri másképphttps://torimaskepp.cafeblog.huMokaszinhttps://torimaskepp.cafeblog.hu/author/mokaszin/<p><strong>Itália nem csak a festészetben, szobrászatban, irodalomban hozott megújulást Európa számára, de a konyhaművészetben is éreztette a hatását. Még a híres francia konyha is éhes kutyusként nyomult az itáliai gasztronómia nyomába. </strong></p> [caption id="attachment_286" align="aligncenter" width="820"]<img class="wp-image-286 size-full" src="https://torimaskepp.cafeblog.hu/files/2016/08/reneszánsz-lakoma.jpg" alt="reneszánsz lakoma" width="820" height="592" /> Forrás: pulcinellapasta.wordpress.com[/caption] <p> </p> <p> </p> <h3>Cukrászok Velencéből</h3> <p> </p> <p>1601-et írtak, amikor a franciaországi avignoni palotában Medici Mária királyné tiszteletére fogadást adtak. A dúsan megrakott asztalokat elborították a <strong>különböző állatokat, istenalakzatokat, ókori államférfiakat ábrázoló szobrok – cukorból. </strong>Mint tudjuk, Medici Mária Itáliából érkezett Franciaországba, hogy hozzámenjen IV. Henrikhez. A kíséretében bizonyára voltak szakácsok is, akik <strong>Velencéből hozták magukkal a cukorral való bánás művészetét</strong>. Velence ugyanis Keletről kapott nyerscukrot, és a cukorfinomítás fővárosa lett. A cukrászok fantáziáját pedig bizonyára megihlették a muránói üvegművesek.</p> [caption id="attachment_287" align="aligncenter" width="611"]<img class="wp-image-287 size-full" src="https://torimaskepp.cafeblog.hu/files/2016/08/cukorrózsa.jpg" alt="cukorrózsa" width="611" height="306" /> Forrás: pulcinellapasta.wordpress.com[/caption] <p> </p> <h3>Az egyszerűség dicsérete</h3> <p> </p> <p>De nem csak a cukrászatot ajándékozták a reneszánsz itáliaiak Európának, hanem alapjaiban változtatták meg a gondolkodást arról, hogy mi számít ínyencségnek. Míg a korabeli európai uralkodók asztalain azt számított menőnek, ha minél többféle húst halmoznak nagy tornyokban egymásra, <strong>az itáliai ínyencek az egyszerű, tiszta ízekben lelték örömüket</strong>. <strong>Előételnek egy kis dinnye vagy saláta, aztán galambfióka vagy májból készült kolbászféleség, kecskesajt, gyümölcs.</strong> A francia királyné vendégei voltak az elsők, <strong>akik felfedezték a szárnyasokból készült gombócokat, a kakastaréjt, a velőt és az articsókát.</strong> Érkeztek továbbá újfajta édességek is Itáliából: <strong>mandulakrémek, milánói torták, majd az ínyencek szemfénye: a szarvasgomba. </strong>Szájkosárral ellátott sertések kezdték keresni ezt a kincset Franciaország-szerte, aztán ha megtalálták, hamu alatt megsütötték, vagy borban, olajban készítették el illatos fűszerekkel.</p> <p>Az itáliaiak szívesen fejezték be az étkezést ízletes gyümölcsökkel, <strong>cseresznyével, szilvával, és mindenekelőtt dinnyével. </strong></p> <p> </p> [caption id="attachment_288" align="aligncenter" width="1440"]<img class="wp-image-288 size-full" src="https://torimaskepp.cafeblog.hu/files/2016/08/reneszánsz-alapanyagok.jpg" alt="reneszánsz alapanyagok" width="1440" height="960" /> Forrás: http://russia-insider.com[/caption] <p> </p> <h3>Dinnyekultusz</h3> <p> </p> <p>Már az ókori Rómában ismerték a dinnyét, amelyet Perzsiából hoztak be. A népvándorlás után hosszú évszázadokra eltűnt ez a gyümölcs, és csak a 14. században bukkant fel újra. <strong>Sokkal-sokkal kisebb, mint amit ma ismerünk, és elárasztja egész Franciaországot</strong>. Az emberek rajongtak érte. Egy kortárs komoly egyetemi professzor a <strong>felsorol vagy ötven eljárást a dinnye-előételek elkészítésére</strong>: lehűtve, cukrosan, sósan, borsosan, sütve(!), főzelék formájában, szeletekben kirántva vagy kompót formában készítve. A reneszánsz korabeli franciáknak mind a tíz ujjukról csöpögött a dinnyelé.</p> <p> </p> [caption id="attachment_289" align="aligncenter" width="583"]<img class="wp-image-289 size-full" src="https://torimaskepp.cafeblog.hu/files/2016/08/első-villa.png" alt="első villa" width="583" height="290" /> Forrás: /www.thrillist.com[/caption] <p> </p> <h3>Fajansz és villa</h3> <p> </p> <p>Itália újítást hoz az asztali kultúra terén is. A kecskelábú asztalokat végre felváltják a <strong>masszív, faragott reneszánsz stílusú ebédlőasztalok,</strong> a régi serlegeket, az ezüstből és ónból készült aranyozott kupákat pedig kiszorítják a <strong>könnyed muránói üvegpoharak és a csodálatos ezüst asztali készletek</strong>. Sőt Itália ekkor kínálja már az újfajta edényt, <strong>a fajanszot</strong>. Ezek agyagedények, amelyeket zománcréteggel vontak be. És még egy hatalmas, maradandó újdonságot köszönhetünk a reneszánsz Itáliának: a villát. Míg korábban még az urak is a jobb kezük három ujját használva falatoztak, most megjelenik az egyelőre <strong>kétágú villa</strong>, amelynek ágai hosszúak, hegyesek, akár egy mai kés pengéje. Ezzel az evőeszközzel nem volt könnyű bánni, és számtalan gúnyirat látott napvilágot azokról az urizáló emberekről, akik a villa használata közben inkább a ruhájukra ejtették a falatokat, és nem a szájukba. Az ügyetlenkedők mentségére szolgáljon, hogy az akkor divatos kemény nyakbodrok erősen nehezítették, hogy a falatok sikeresen landoljanak az urak szájában. A gúnyolódások ellenére a villa túlélte a nyakbodrot, de hosszú időbe telt, mire a használata elterjedt. Olyannyira hosszú időbe, hogy egy 17. századi angol utazó elmesélte, hogyan gúnyolták barátai, amiért egy Itáliából hozott villával evett. Még XIV. Lajos is kézzel juttatta el felséges szájához a falatokat.</p> <h3>Olvass tovább!</h3> <p>További olvasnivalót a <a href="http://www.emelttortenelem.hu/"><strong>honlapomon</strong></a> vagy a<a href="https://www.facebook.com/emelttori/"><strong> facebook</strong></a> oldalamon találsz.</p> <p>Nézd meg, <a href="http://www.emelttortenelem.hu/"><strong>hogyan készülhetsz velem a 2017-es új történelem érettségire</strong></a>!</p>richhttps://torimaskepp.cafeblog.hu/files/2016/08/cukorrózsa-150x150.jpg150150