A Monarchia korabeli szépanyáink fél életükben csak öltözködtek meg szépítkeztek. Ha elnézegetjük a korabeli ruhakölteményeket, csak ámulunk a gyönyörű dekoltázsokon, a rengeteg darázsderékon, a dús, magas kontyokon. Mindenki karcsú, bögyös és dús hajzattal rendelkezik. Gyanús, nem?
A valóság persze egy kicsit más volt. Komoly, sok órás munka volt abban, hogy így néztek ki ezek a hölgyek. Na meg egy kis csalás. Nézzük akkor a valóságot!
Forrás: wikipedia
Fűző
Senkinek nem újdonság, hogy mindenkinek darázsdereka lesz, aki belepréseli magát egy fűzőbe. Mindenféle szörnyű mendemonda terjeng a fűzővel kapcsolatban: a nők rosszul lettek tőle, elvetéltek, a halcsont átszúrta a tüdejüket. A valóság ennél sokkal szolidabb. A fűzőket nem húzták össze olyan szorosan, mint ahogy a filmekben látjuk (cseléd a lábával támasztja ki magát úrnője hátán, majd nagy nyögések közepette beleszorítja asszonyát a fűzőbe). Ráadásul a hölgyek nem viselték olyan hosszú ideig a fűzőt, hogy az károsíthassa a belső szerveiket. Terhesség esetére pedig speciális fűzőt használtak, amely nem hogy elszorította, inkább megtámasztotta a pocakot. A második világháború idején meglepő módon visszatért a dolgozó nők fűzőviselő kedve, hirtelen keresettek lettek ezek a darabok, ugyanis kiderült, hogy a merev szerkezet kiválóan megtámasztja a hátat, és csökkentette a dolgozó nők derék- és gerincfájdalmát.
Forrás: wikipedia
Push-up melltartó
Persze, már a fűző is felnyomta a melleket, de akinek nem volt mit felnyomni, az kénytelen volt további csaláshoz folyamodni. Igen-igen, ismerték a push-up melltartót, csak épp nem így hívták, és nem úgy nézett ki, mint manapság. Leginkább mellpárnának tűnik, aminek két fajtája is volt. Gyártottak kis hengereket, amelyeket a mellek alá tettek a fűzőbe. Illetve létezett egy mellkasra kötözhető kipárnázott push-up melltartó is. Míg a mai darabok inkább a mell alatt párnázottak, a századfordulós változatuk inkább felülről párnázta ki a melleket. Ennek az volt a hátránya, hogy mélyen dekoltált ruhákból kilógott volna, ezért ezeket csak állig begombolt viseletek alatt használták.
Az öltözködés úgy zajlott, hogy először felvettek egy kombinészerű alsóinget, majd erre húzták rá a fűzőt, hogy a merevítő ne dörzsölje ki a bőrt. Mielőtt beszorították volna a fűzőt, elhelyezték a mellbőségnövelő párnákat, ha kellett, ezeket hátul megkötötték, és csak ezután húzták jó szorosra a fűzőt.
Forrás: la-gatta-ciara.livejournal.com
Fenékpárna vagy fardagály
Manapság, amikor a formás, feszes hátsó a divat, nehéz elképzelnünk, miért okozott szépanyáinknak (szépapáinknak) akkora gyönyörűséget a minél nagyobb női hátsók látványa. Annyi előnye volt a hölgyeknek, hogy míg mi nehezen tudunk feszes popsit hamisítani, ők lazán magukra köthettek egy farnövelő párnát, ráhúztak néhány alsószoknyát, és már mehettek is riszálni a korzóra. A 19. század vége felé szűkültek a szoknya alatt viselt abroncsok, és a hangsúly a hatalmas hátsókra helyeződött. Aki pedig ilyennel nem rendelkezett, lelkifurdalás nélkül használta a turnűrt, vagy fardagályt.
Forrás: http://mrfoster.blog.hu
Póthajak és kontypárnák
A 19. század közepe táján, amikor a hatalmas abroncsszoknyák hódítottak, a hölgyek hajviseletére sem a szerénység volt jellemző. A minél nagyobb annál jobb elve itt is érvényesült. A hatalmas hajkoronák láttán joggal vetődik fel bennünk: hogy csinálták? Egyrészt kontypárnával, másrészt tetemes mennyiség póthajjal. Jelzésértékű, hogy 1873-ban Anglia 102 tonnányi emberi hajat importált Franciaországból!
Olvass tovább!
További olvasnivalót a honlapomon vagy a facebook oldalamon találsz.
Nézd meg, hogyan készülhetsz velem a 2017-es új történelem érettségire!
A szépségért szenvedni kell. 🙂 Manapság is gyakran kényelmetlen csinosnak lenni. Gondolj a tűsarkúra! Lehet, hogy ötszáz év múlva ezen akadnak ki az unokáink.
Belegondolni is rossz, milyen kényelmetlen lehetett akkoriban divatosnak lenni.
Köszönöm szépen! Nagy örömmel írom őket. 20 évig tanítottam történelmet, és erre valóban soha nem volt idő.
Hiánypótló bejegyzések, nagyon tetszenek. Pont a mindennapi élet bemutatása az, ami igazán érdekel, de a történelemórákon nem kaptunk belőle. Köszönöm a színvonalas cikkeket! További jó munkát!
Nagyon érdekes cikk, az előző (Dédanyáink és a szex) is nagyon tetszett. Érdekel a történelem, de a tanórákról pont a mindennapi élet bemutatását hiányoltam. Hiánypótló bejegyzések, gratulálok! És köszönöm őket!