8 érdekesség, amit biztosan nem tudtál a római gasztronómiáról

Ha az ókori rómaiak és az étkezés szóba kerül, mindenkinek a lucullusi lakomákon kereveten heverő gazdagok és az észbontó dőzsölés jut eszébe. Persze ők is rómaiak voltak, de azért a többség sokkal szerényebben étkezett, de ez az egyszerűség azért tartogat némi meglepetést a számunkra.

Forrás: http://www.romeacrosseurope.com

1. A nép eledele

A nép alapvető élelme a különféle kalászosokból készített kása volt. Leginkább kölesből, árpából, tönkölyből készítették. A másik legfőbb táplálékuk egy mindenféle növényből összemixelt főzelékféle volt. Tettek bele káposztát, fehérrépát, céklát, sóskát, és az egészet megbolondították édesköménnyel, fokhagymával, mustármaggal. Ez a recept egészen a középkorig élt, és Európa milliárd és milliárd parasztja élvezettel fogyasztotta ezt a kotyvalékot. Ezt az egyhangú táplálkozást egy kis sajttal, jobb napokon disznóhússal dúsították.

2. A kenyér luxus

Természetesen már a rómaiak is ismerték a kenyeret, amit kovásszal vagy sörélesztővel kelesztették, a héját gyakran behintették mákkal, köménnyel vagy petrezselyemmel. Nagyon sokáig kizárólag otthon készítették, csak az i.e. 2. században jelentek meg a pékek. A kenyér a nép számára luxusnak számított, szinte mindenki jól elvolt nélküle.

3. Drága fűszerek

Róma külvárosaiban komoly raktárnegyedek jöttek létre, amelyek dugig voltak tömve a külföldről hozott árucikkekkel: borral, gabonával, olívaolajjal. Ezek is drágák és értékesek voltak, de mindez semmi volt ahhoz képest, amibe a fűszerek kerültek. Éppen ezért a fűszerraktárakat Róma központjában építették fel, és gondosan őrizték. Volt itt minden, amit a korabeli világ ismert: indiai kardamom, etiópiai kömény, egyiptomi ánizs és kapor, arábiai gyömbér, fekete és fehér bors. Persze aranyáron adták, mert a némelyik termék tizenötezer kilométert is megtett, mire eljutott a raktárig, és eközben mindenféle kalóz és rablótámadásoknak voltak kitéve a kereskedők.

4. Halmánia

A rómaiak imádták a halakat, és nagyjából minden ehető halfajtát ismertek. Olyannyira rajongtak érte, hogy ők készítették a világ első halastavait, ahová a világ minden tájáról ólommal bélelt tartályokban hozatták a halakat. Halastavakat hoztak létre a tengerparton gáttal elzárt csendes öblökben, máskor pedig két-három méter mély medencéket ástak, ahol biztosították az állandó vízcserélődést is, sőt, a medencék fenekét iszapossá, homokossá, sziklássá vagy hínárossá tették, attól függően, hogy milyen típusú halat akartak tenyészteni.

5. Garum

Lehetetlen szó nélkül elmenni a rómaiak kedvenc ízesítője, a garum mellett. A korabeli „ketchup”-ot a foltos makrélahal beleiből készítették, amelyet sóban áztattak, és állni hagyták a napon. A teljes rothadás (!) után a terméket légmentesen elzárt edényben tárolták, és nagyon drágán értékesítették. Rengetegféle ételben használták ízesítésként.

6. Vadaskertek

A rómaiak imádták a vadhúst, és hogy mindig kéznél legyen, Róma környékén vadaskerteket hoztak létre, ahol az állatok épp úgy éltek, mint az állatkertben, nem is sejtve, hogy bármikor egy gazdag római asztalán végezhetik. A Távol-Kelet és Ázsia szinte minden ehető vadállatából tartottak itt egy-egy példányt.

7. Állami lakomák

Bár a császári Róma raktárai tömve voltak a világ minden élelmiszerével, a társadalom kilenc tized része még mindig kásán és „zöldségkotyvalékon” élt. Csak nagy ritkán, különleges események alkalmával tömhették tele a hasukat normális élelemmel, amikor a császár nyilvános lakomát adott. Caesar például 260 ezer szegényt vendégelt meg, és igazán kitett magáért. 22 ezer asztalon a legdrágább falernumi bort szolgálta fel, amivel a nép leöblíthette a tengeri halakat, osztrigát, fenyőrigót, őz- és vaddisznószeleteket, szárnyas- és osztrigapástétomot. A történetírók csúnyán megbélyegezték a tömegek falánkságát és iszákosságát, akik rávetették magukat a számukra luxusnak számító ételekre.

8. Egy hétköznapi étkezés

A római polgár rendszerint hét és nyolc óra között fogyasztotta el a reggelijét – állva. Általában borban áztatott kenyeret ettek. Ezt utóbbit megsózták vagy fokhagymával bedörzsölték. A nap első ténykedése az volt, hogy a kliens a patrónusához sietett a természetbeni adományért, amelyet egy kis kosárban hazavitt. A második étkezést tizenegy és dél között ejtették meg, és majdnem mindig állva ettek: kenyeret, és az előző napi maradékot, főzeléket, esetleg hideg húst vagy gyümölcsöt, amit egy pohár vizezett borral öblítettek le. Szóval, a rómaiak, akiket a történetírásban úgy tüntetnek fel, hogy állandóan zabálnak, napi munkájuk közben igen mértékletesen ettek. Az igazi étkezés este következett, egy-két órával naplemente előtt. Főleg kását, főzeléket tálaltak fel, halat vagy egy kevés húst.

Az igazán gazdagok ezt a vacsorát változtatták aztán igazi orgiává a császárkorban.

Olvass tovább!

További olvasnivalót a honlapomon vagy a facebook oldalamon találsz.

Nézd meg, hogyan készülhetsz velem a 2017-es új történelem érettségire!