A szerelmes levelek titkai

Gondolj bele, mennyivel nehezebb volt a 19. században fenntartani a kapcsolatokat! Se internet, se telefon, se sms, se facebook. Lassabb volt a közlekedés, szó sem lehetett arról, hogy „ó, nagyon hiányzol”, hát leugrom hozzád két óra alatt Budapestről Pécsre. Maradt a levelezés.

Forrás: http://gracesgardenwalk.blogspot.hu

Csakhogy annak is szigorú szabályai voltak. Szó sem lehetett arról, hogy egy magára valamit is adó úrilány csak úgy kontrollálatlanul leírja az érzéseit, gondolatait. Egy művelt nő nagyon is pontosan ismerte a levelezés írott és íratlan szabályait. Ez a tudás épp úgy hozzátartozott az elvárt ismeretekhez, mint mondjuk a háztartásvezetés vagy öltözködés tudománya.

Nehezítette a helyzetet, hogy a levéltitok fogalmát meglehetősen szabadon értelmezték akkoriban. Ha egy lány levelet írt a családjának, akkor azt első körben elolvasta a szűkebb család, majd unalmas délutánonként felolvasták a tágabb családnak és a barátoknak is. Gyakorlatilag blogbejegyzésként funkcionált egy-egy levél, a lájkokat az jelentette, hogy a kedves mama vagy papa megdicsérte drága csemetéjét egy-egy jól sikerült alkotás után – természetesen egy válaszlevélben. A szülők gyakran komoly energiát fektettek abba, hogy megtanítsák a gyerekeiket a helyes megfogalmazásra, az illő szóhasználatra, és különösképpen a tökéletes helyesírása. A fogalmaik szerint ez mutatta egy úrinő műveltségét.

Forrás: http://bellafayegarden.tumblr.com

Levelezőkönyvek

Ha egy lány nehéz helyzetbe került, netán az érzéseit kényszerült megfogalmazni egy férfi iránt, akkor bátran fordulhatott tanácsért olyan könyvekhez, amelyek rögzítették a levélírás legfőbb illemszabályait, sőt levélmintákat nyújtottak nehéz helyzetekre. V.J. monogrammal jelent meg a Hölgyek titkára című levelezőkönyv. Nem tudom, kedves olvasó, vajon rájönnél-e valaha, hogy kit rejt a két betű. Nem kisebb személyt, mint Vajda Jánost, akinek úgy tűnik, remek jövedelem-kiegészítésként szolgált az efféle népszerű kiadványok megjelentetése. Ő például levélmintákat készített férfiak számára is olyan nehéz helyzetekre, mint a szerelemi vallomás. Külön kitért például arra, hogyan vallja meg az érzelmeit egy szegény fiú a gazdag lánynak, és mit írjon egy férfi egy özvegyasszonynak. Ez első esetben például célszerű volt kitérni arra, hogy a jeles férfiút csak az érzelmei vezérlik, a mocskos anyagiak nem befolyásolják érdeklődését.

De a fogalmazásban járatlan férfiak találtak mintát arra is, hogyan kérjék meg levélben választottjuk kezét a zord atyától – a lánykérést ugyanis meg lehetett ejteni levélben is, nem számított modortalanságnak.

Természetesen a hölgyek számára is készültek levélminták, például arra, hogyan kosarazzák ki a nem kívánt vőlegényt úgy, hogy azzal ne sértsék meg őt. A kedvenc mondatom így hangzik: „Nem akarom eltitkolni, hogy úgyszólván megesküdtem, miszerint nem fogok férjhez menni.” Senki nem dörgölte az ifjú hölgy orra alá ezt a levelet, amikor pár hónap múlva mégis megszegte a fogadalmát. Persze külön minták készültek szakításhoz, kibéküléshez, szemrehányáshoz. Csak hogy minden az illem és a jó modor szabályai szerint történjék. Mert egy úrihölgy legfőbb kincse a jó hírneve volt.

Forrás: http://royal-daughters-of-the-king.blogspot.hu

A szerelmi levelezés szabályai

A legfőbb szabály az volt, hogy tisztességes lány csak a jegyesével levelezhetett, vele is csak szülői jóváhagyás és felügyelet mellett. Fiatal lány még csak felelni sem tartozott, ha egy úriember levelet írt hozzá. Ha egy lány mégis szülei tudta nélkül bonyolódott levelezésbe egy férfival, azzal a jó hírnevét kockáztatta, hiszen néhány sornyi titkos levél már elindíthatja őt az erkölcsi fertőbe vezető úton, aminek a vége a titkos találka, a többire pedig egy jólnevelt úrihölgy pirulás nélkül még csak gondolni se mert.

Gondolom, az előbbiekből egyértelműen következik, hogy szerelmes nő nem vallhatott nyíltan az érzéseiről, sőt ha a férfi elárasztotta imádatával, még akkor is húzódoznia, hárítania illett a közeledést például azzal, hogy időt kért a vallomás feldolgozására, vagy a szülőkhöz küldte az illetőt – lánykérés céljából. Ha a nő mégsem viszonozta a férfi érzéseit, és nem is akart kíméletesen fogalmazni, akkor ezt írta: „Kérem, kíméljen meg további leveleitől, melyek szerelmi ömlengései úgysem találnak hívőre”.

Ha egy lány a családjának írt, ott is be kellett tartania bizonyos szabályokat, de az így elkövetett hibák legalább nem fenyegették a jó hírét. A 19. század második felében elképzelhetetlen volt, hogy egy nő ne folytatott volna kiterjedt levelezést a barátnőivel, szüleivel, testvéreivel. Éppen ezért komoly kereslet volt a nőies levélpapírokra, tollakra, jó minőségű tintákra, itatós papírokra.

Forrás: http://www.greenandstone.com

A bejegyzés a következő könyv alapján született: Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)

Olvass tovább!

További olvasnivalót a honlapomon vagy a facebook oldalamon találsz.

Ha tetszett a bejegyzés, küldd el a barátaidnak is!